Case #84 - Segíts barátokra találni


Lilly tündöklõ, vidám személyiség volt, méghozzá eredeti módon. Kedveltem az életszeretetét és a barátságos természetét. Jókedve tényleg betöltötte a teret. Minderrõl személyes visszajelzést is kapott tõlem. Elmondtam neki, hogy milyen könnyû vele kapcsolatot teremteni, mennyire értékelendõ, hogy odaadóan viselkedik kapcsolataiban, és hogy mennyire nehéz bármilyen kritikát is megfogalmaznom vele kapcsolatban.

Lilly elmondta, hogy másoktól is kapott már hasonlóan pozitív visszajelzéseket. Egyesek azonban azt gondolták, hogy megjátssza magát, és biztosan rejteget valamit. Mindez persze igaz lehet, de nekem nagyon nem így tûnt. Megkértem õt rá, hogy azonosítson olyan érzelmeket, amiket esetleg rejtegethet, pl. dühöt vagy rosszindulatot. Nem tudott ilyesmirõl. Úgy döntöttem, hogy nem presszionálom ezzel. Lehetséges, hogy Lilly egy õszintén boldog ember.

A koráról érdeklõdtem – 38 éves és hajadon. Megjegyeztem, hogy milyen meglepõ is ez – hogy egy ilyen szeretetre méltó nõ nem talált párt. Nem talált magyarázatot erre azt leszámítva, hogy nem érezte azt a mély késztetést, amely ahhoz kellett volna, hogy párkapcsolatba kezdjen egy férfival. Ahogy sejtettem, hódolókból nem volt hiány.

Azt is beismerte, hogy kevés igaz barátja van. Számomra ez is érthetetlen volt. Elmesélte, hogy gyermekként nagy volt a korkülönbség közte és idõsebb testvérei között, így nem igazán játszott velük. A falusi iskolában, ahova járt, nem volt más gyerek az õ korosztályából, így a tanulóévek alatt nem akadt játszótársa. Mindez tisztábbá tette a képet – nem tanult meg szocializálódni. Jókedvû természete ellenére nem tudta, hogyan is kell barátokat szerezni. Mindez kétségkívül furának hatott számomra, így arra kértem, nevezzen meg 5 személyt, akikkel szeretne baráti kapcsolatot kialakítani.

Nehezére esett a választás. Fõleg azért, mert nem tudta, hogy van-e lehetõség a természetes kapcsolódásra. Úgy vélekedett, hogy hasonlóan a párkapcsolatokhoz, a barátság kialakításához is szükséges egyfajta kémia megléte. Közöltem vele, hogy a kapcsolat kialakításán kell fáradoznia. Úgy tûnt, hogy egyfajta passzív szerepet vett fel, vagy legalábbis nem tudta, mit kell tennie.

Az általa kiválasztott elsõ személyt szólítottam, és párbeszédbe elegyedtek. Persze nem tudta, hogyan is fogjon neki. Segítettem neki – kértem, hogy mondja azt, hogy barátokat keres, és kapcsolatot szeretne kialakítani. Ahogy szóba elegyedett a barátjelöltekkel, azt vettem észre, hogy igen elõítéletes velük szemben. Bár egyetlen elõítélet még segítheti is a kapcsolatteremtésben, ha megvitatják maguk között, úgy tûnt, hogy Lilly nem tudja, mennyi az elég. Lilly beszélt a fejében megszólaló hangról is, amely arra figyelmeztette, hogy nem jár majd sikerrel. A hangot szabotõrnek neveztem el, miközben egy párnát helyeztem mellé. Arra kértem, hogy szabaduljon meg ettõl a szabotõr belsõ hangtól, így megszakítás nélkül folytathatjuk a kezelést.

Hamar nyilvánvalóvá vált, hogy Lilly-nek nincsenek jó képességei a kapcsolatteremtésben. Segítettem õt abban, hogy lefolytassa a párbeszédeket, és személyes találkozókat kérjen. Olyan helyzet volt ez, ahol gyakorlati útmutatásra szorult – ezt akár coaching-nak is lehetne nevezni. Számos olyan terápiás problémával néztünk szembe, amivel idõvel foglalkoznunk kell. A legsürgõsebb azonban az a támogatás volt számára, amelynek segítségével kifejleszteti azokat a kapcsolatteremtési készségeket, amelyekre gyermekkorában nem volt módja, és amelyeket sosem tudott elsajátítani. A mélyebb problémákat egy késõbbi idõpontban is fel lehet fedni – még a szabotõrként viselkedõ belsõ hang is várhat. Azonnali tapasztalásra volt szüksége, ami az új élményt illeti, valamint arra, hogy sikeresen kapcsolatot teremtsen – a kezelés mindezt biztosította.

A Gestalt a testet öltõ tudatosság felé orientálódik, kezelései strukturáltatlan formában zajlanak. Azonban mégsem csupán az intuíció az, amire felépül. Megvan a megfelelõ hely és idõ a kísérletezésre, az újdonság kipróbálására. Ennek a célja kettõs: a tudatosság növelése, és a tapasztalati úton történõ tanulás elõsegítése. A kulcs az idõzítés – túl korán belefogni egy kísérletbe azt hozhatja, hogy kimarad a kapcsolódási szakasz, és egy nem kellõen energikus kezelt féllel dolgozhatunk tovább. A túl sok beszéltetés is elveheti az energiát, miközben a kísérletezés felfrissülést hoz.

A kísérlet lehetõvé teszi, hogy „akció" közben figyeljük meg a pácienst, ahelyett, hogy annak elmondásaira alapoznánk. Mindez sokkal teljesebb képet ad arról, hogy ki is õ, és hogyan kell vele együtt dolgozni.



 Bejegyezte:  Steve Vinay Gunther