Case #12 - Álom:ikrek, víz, anya


Álmok, álmodozások és történetek mind hasonlóak:, az egész emberhez nyújtanak hozzáférést. Jesse készített egy történetet két iker fiúról. Mindketten egy tó partján játszottak. A főszereplő, hívjuk most Tonynak ,félt a víztől. A másik testvér, Jack nem. Jack a vízben volt, játszott, és ugratta Tonyt, azért, hogy ő is bemenjen. Tony visszatartotta magát. Az édesanyjuk meghalt egy ideje, és egy mostohaanya gondoskodott róluk. Tonynak egy kő volt a zsebébe, emléktárgy az anyjától. Jack kiragadta a követ a zsebéből, és bedobta a vízbe. Tony berohant utána, és rájött rendben van a vízben. Elfelejtette a követ.

A probléma Jessel az volt, hogy habozott elvenni a barátnőjét. Szerette, de nem volt biztos a hosszú távú jövőben, és nem tudott dönteni. Felfedeztük ezt az álmot, azzal, hogy Jesse megszemélyesítette mindegyik szereplőt. Tonyként félt a víztől, az alámerüléstől. Jackként váratlan, magabiztos, játékos. Halott anyaként szerettetteljes, fiatal, puha. Vízként mély.

Az élményei az anyákkal kapcsolatban fontosak, mival a saját anyja rideg és távolságtartó volt, és ez része volt a nehézségeknek a nőkkel való kapcsolataiban- félt túl közel kerülni, félt hogy a ridegség belemegy a kapcsolatba. Szóval ami tiszta volt itt, az az ő kötödése a mélyebb, melegebb, nőies részhez . Ez volt a motiváció a vízbe ugráshoz. Az is kiderült szüksége van az "iker" segítségére, valaki aki nem fél, és megfogja a meleg anya képét és "bedobja" a vízbe.

Szóval megkédeztem, hogy eljátszhatjuk-e ezt. Én leszek az iker, elveszem az emléket a zsebéből és bedobom a vízba. Beleegyezett, és elmeséltem ""most elveszem az emléktárgyat, most bedobom a vízbe" Elképzelte magát ahogy utána megy a vízbe. Ezután ellazult.

Ez egy mély tapasztalat volt a számára. Úgy érezte megnyugodott, megállapodott, és képes mélyebben önmagába nézni, már nem annyira aggódik a jövőbeni kapcsolatok miatt. Mint a történetben, amint " a vízben" volt, nem kellett neki az anya emléke.

Az világos volt, hogy sok mindenre volt itt szükség. Elöszőr is kellett, hogy valaki más segítsen neki- szüksége volt az "ikerre" aki rámutat a meleg anyára, akire vágyott. Aztán a természetes mozgása affelé irányult. Végül teljesen önmagává tudott válni, nem vált már szét az a részre, ami bele akarta vetni magát , de hezitát és az a részre, ami csak folytatta az életet. Úgy érezte a kettő összeért. Megérezte a kapcsolatot a mély, meleg, nővel a szívében, szóval képes volt belemerülni az életbe, kapcsolatokba, hezitálás nélkül.



 Bejegyezte:  Steve Vinay Gunther